kÉk - 01 (17. szakasz részteljesítés)



túra faSzerencsére sikerült olyan helyen munkát találnom a „nagyvárosban” ami a természet mélyén rejtőzik és pár hét után eszembe is jutott gyerekkoromból az a pár természetjáró esemény, amin részt vettem. El is döntöttem, hogy 15 év kihagyás után folytatni fogom ezt a rég elfeledett hobbimat. Kis böngészés után rá is találtam mi kell nekem. Irány a kÉk természet, irány az OKT

Első kiszemelt út a 17. szakasz lett (Nagymaros - Nógrád), két napra terveztük természetesen sátrazással, más szóba sem jöhet, ha már természetjárás és nyár van. Azért ezt a szakaszt választottam kezdésnek, mert úgy láttam, hogy tökéletes lesz egy tesztútnak, ahol fel tudjuk mérni mennyit is bír a szervezetünk és mennyire is nehezek a térképen könnyűnek tűnő szakaszok egy teljesen kezdő erdőjárónak. Irány a felszerelés beszerzés, utánanézés, hogy mit is felejtettem (jó sokat…), tervezés, térképgyártás, túlélőcsomag, élelmiszer stb. Röpke két hetem telt mindezzel, végül 2017.06.03-án irány a Nyugati pályaudvar, célállomás Nagymaros-Visegrád vasútállomás.

Első nap

Megszületett az első pecsét, majd a közeli boltban beszereztük az utolsó kimaradt tételeket, kisebb táska-logisztika (kb. 13kg, így sikerült…) és uccu neki. Amint elértük Nagymaros határát jött is az első felismerés: kenyeret nem vettünk a boltban. Így-hát táska le és plusz 2km... Igen, meg is tanultam, hogy lista kell utolsó bolthoz. :)
Első komolyabb pihenőnk a Juliánus Kilátó-nál volt, ahol már éreztük, hogy problémánk lehet a cipelt súllyal. Igen megerőltető 13-15kg cuccot cipelni, főleg úgy hogy dohányzik az ember, és ekkor még nem tudtuk, hogy a második nap majd mi vár ránk. Folytattuk utunk, Kövesmezőt elhagyva meglátogattuk az elhagyatott Tóth-kunyhó kőből és fából készült egyszemélyes menedéket, majd később kitértünk az Őzike-forráshoz. Sajnos teljesen kiszáradt, bár útközben találtunk egy szép (elvileg őzláb) gombát a vízmosásban.

őzláb gomba képe

Sikeresen elfogyasztottuk vizünk nagy részét, de jött az újabb pihenőhely a Törökmezői turistaház, ahol meglett a második pecsét. Feltöltöttük magunkat és vízkészletünket, megpihentettük hátunkat, kinyújtottuk lábainkat.

A hangos gyerekzsibaj fél óra alatt elüldözött minket, így visszatértünk utunkhoz. Hamar elértük a Malom-patak hídját és következett a szántóval megszakított erdőszakasz. Találtunk cincért, szarvasbogarat, és ettünk egy kis szamócát. A napi utolsó erdős részen már vártuk hogy elérjük a Kóspallagra tartó műutat és megtaláljuk sátorhelyünk a Rablótanyán.


Második nap

A szálláshely remek, egy hátránya a civilizált létformák számára, hogy nincs zuhanyzó, marad a lavor. Viszont van áram és remek szállás akár 20-30 fő részére is. És a reggeli napfelkelte...

Napfelkelte Kóspallagon

Gyors kávé, összepakolás, és folytatjuk utunkat. Maga a falu egy átlagos tiszta település, az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Van egy kis bolt ami vasárnap is nyitva tart és a falu közepén lévő kút üzemel, úgyhogy akár éjszaka is vízhez lehet jutni.

KóspallagKóspallag

A következő megálló Kisinóci turistaház volt, ahol pár percet beszélgettünk az egyik alkalmazottal. Elmesélte, hogy mennyire is felkapott ez a környék és vendégben sincs hiány. Jó látni, hogy azért még maradt vidéki település amit nem feledtek el az emberek.

Magunk mögött hagytuk a civilizáció utolsó bástyáját, és elérkeztünk arra a pontra, ahol a kellemes és gyönyörű túra megváltozott... megláttuk a kaptatót. Körülbelül száz méterre saccoltam a meredek részt, de amikor elértük további százat láttunk és ezt nem egyszer játszotta el velünk ez a szakasz. Hát igen, ez az amire nem számítottam és rájöttem, hogy igencsak sok többletsúllyal indultunk neki az útnak, jelentősen fejleszteni kell a kondíciónkat. Azt hittük sose érünk fel, de végül sikerült, és természetesen megérte felmennünk.

Börzsönyi erdő


A Nagy-hideg-hegyre vezető út utolsó kisebb emelkedőit már észre sem vettük. Ahol kisebb-nagyobb kilátást engedett az erdő meg-megálltunk. Végül kora délutánra felértünk a tetőre. Sajnos erőnléti problémák miatt - az időjárás előrejelzés sem kecsegtetett semmi jóval - úgy döntöttünk nem megyünk tovább a Csóványosra, tökéletes lesz az egy teljes egynapos túrára majd a közeljövőben.


kilátás a Nagy-hideg-hegyről

Lefelé áttértünk a piros jelzésre, mert igyekeztünk minél hamarabb leérni, hogy elkerüljük a készülődőben lévő vihart. Épp mikor elértük a buszt el is kezdett szakadni az eső.

Összegzés:

Megtett távolság: 42,05 km

Aktív időtartam: 10 óra 32 perc (2 nap)

Végleges nyomvonal:



Pár kép

Néha nem egyértelmű a jelzés... 

Elértük Kóspallagot... 





Megjegyzések